Kultúrházak-Éjjel Nappal 2015

“Szóljon zene síppal,dobbal.Fusson a tél vándorbottal…”

A Kultúrházak-éjjel nappal 2015. program keretében hajdani battonyai farsangi népszokásokat elevenítettünk fel.
A farsang a bevonuló tavasz ősi örömünnepe már az ókori népeknél is. Evés-ivással, lármás, táncos, alakoskodó mulatozással jár, s a gyakorolt szokások tartalma főleg a gonoszűzés és természetvarázslás. A korábban természeti ünnepet az egyház Krisztus életéhez kapcsolta, s tanításai szellemében elítélte az ünnep szertelenségeit, mondván, hogy a farsang az ördög ünnepe, amikor a féktelen emberi indulatok felszabadulnak, mikor világi énekkel, tánccal telik meg a falu és a város, a király és jobbágy egyaránt víg farsangot ül. A XVII. századtól kezdve a farsangi szokások tartalmi elemeihez a vénlányok csúfolása is felsorakozik, s Dömötör Tekla véleménye szerint ez azért van, mert minthogy a farsang a földi élet örömeit, a bőséget ünnepli, a közösség elítéli azokat, akik a köz számára elsőrendűen fontos kötelességüknek, a fajfenntartásnak nem tettek eleget.
Községünk farsangi hagyományainak szellemiségében is ez utóbbi a legerőteljesebb vonás. A pártában maradt lányokat vénlányoknak szólították, s a farsangi bálakon – melyek egyébként az 1920-as, 1930-as évektől a farsangi mulatságok egyre leszűkülő formáját jelentették – sűrűn röpködtek feléjük a vénlánycsúfoló megjegyzések:
– Kimaradtál a farsangból!
– Ha nem mentél férhő farsangig, most má csúnya maracc!
– Vénlányok, itthon maradtatok, elvisz benneteket az ördög!
– Húzhatjátok a szenestuskót, elmúlt a farsang, nem mentetek férjhöz!
Az utóbbi kurjantás a tuskóhúzás szokására utal, mely országszerte elterjedt volt: húshagyókedden a pártában maradt lányokkal tuskót húzattak. Battonyán is nagy divat volt ez, és bár a nemzetiségek kolindálását színesebbnek tartják, szívesen emlékeznek rá. A tuskóhúzásnál a lányos ház ablaka alatt a már idézett szövegrögtönzések mellett rigmus is járta:
Hej, húshagyó, húshagyó,
Engem itthon hagyó!
A másik szokás, mely ugyancsak sokakat mozgósított, a bált követő napon rendezett farsangtemetés volt. Maskarába öltöztek, bementek házakhoz és tyúkot loptak, vagy valami mást vittek el. Közben végigmutogatták a papírból készített bőgőt és kakast, majd ezeknek sírt ástak, s a bőgőt beledobták, a kakast pedig előbb lenyakazták és úgy temették el őket hét hétre, mert a farsangra a böjt következett. Azt hívták a farsang elsiratásának. A menet legjellemzőbb és legnépszerűbb alakoskodása az volt, hogy az ördögöt egy nagy üstben sütögették.
A farsanghoz és egyes napjaihoz sok hiedelem is fűződik. Messzire kell menni, hogy nagyra nőjön a kender, ezért régen lovas szánkóval farsangolni mentek, ahányan csak felfértek rá, s hangos jókedvvel, csengettyűszóval járták be a határt és a szomszéd községeket.
Disznót ilyenkor már nemigen vágtak, mert azt tartották, hogy férges lesz a hús.
A húshagyókedd és a hamvazószerda egyaránt időjárásjelző nap: amilyen ekkor az idő, olyan lesz az egész böjt. Húshagyókedd csillagos éjszakája egyúttal azt is jelenti, hogy sok kiscsirke
kel abban az évben, de a derűs idő általában is a jó termésre utal.
Részlet: Beck Zoltán: Az év jeles napjai a battonyai magyarságnál c. írásából.

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterEmail this to someonePrint this page

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.