Virtuális irodalmi és gasztrotúránk bevezető programjában a magyar irodalom gyöngyszemei és a magyar ízek voltak terítéken.

A résztvevők megtudhatták, hogy a székelykáposztának a tévhitekkel ellentétben semmi köze sincs a székelyekhez. Bepillanthattak az egyik legismertebb magyar étel keletkezésének korabeli történeteibe.

Petőfit nem emlegetik a nagy ínyencek között, de számos versében tesz említést ételről, italról és az étkezésről ironikus, kicsit csipkelődő stílusában. “Úti jegyzetek” című prózájában számos gasztronómiai témájú érdekességet találunk.

Az előadás témája elsősorban „évfordulós szerzőkhöz” kötődött, így szerepelt az „étlapon” Ady Endre költészete és nagy kedvence, a lencsefőzelék is.

A ’20-as, ’30-as évek Budapestjén a kávéházakban pezsgett az irodalmi élet. Itt cseréltek eszmét legnagyobb íróink, itt alkottak, ünnepeltek, búsultak és “áldoztak a gasztronómia oltárán”.
Közülük is a legnagyobb ínyenc, Krúdy Gyula volt, aki olyan hangulatosan, érzékletesen írt az ételekről, ahogyan a mai napig senki.

Íróinknak, költőinknek megvolt a maga kedvenc étele, itala, még olyan is előfordult, hogy a nevükkel vált ismertté egy-egy étel, ital, pl. a Jókai bableves, vagy a Krúdy-fröccs.