Almafa

Az alma vagy almafa a rózsavirágúak rendjébe és a rózsafélék családjába tartozó nemzetség. Legismertebb tagja a nemes alma vagy házi alma , melynek vad őse Közép-Ázsiában ma is megtalálható. Az almafa lombhullató, általában 1,8 – 4,6 méter magas, de elérheti a 12 métert is. Kérgének színe szürkésbarna. Levelei oválisak, szélein fogazottak, sötétzöldek és kissé hamvasak.

Csertölgy

https://www.hazaifak.hu/lombhullatok/151-csertolgy

A cser kedvező termőhelyen a 25-30 m magasságot is eléri, 12-15 m hosszú, ágtiszta törzsszakasszal. A törzsek átmérői 0,3-05 m között változnak. Általában nem érnek el olyan óriási méreteket, mint a kocsányos tölgyek, de pl. a Somogy megyei Kálmáncsán, Homokszentgyör-gyon több 1,5-1,7 m átmérőjű 27-30 m magas egyed található. A cserek általában rövidebb életűek: 60-80 éves korukban gyakran megbetegednek, a növekedésük erősen lelassul, így a fakitermeléseket ezen időszakra tervezik. Előfordulnak azonban 200-250 éves egyedek is (pl. Felsőtárkányon).
A cser zárt állományban többnyíreegyenes, hengeres törzset fejleszt. Már külsőleg is jól megfigyelhetők az igen gyakori hosszanti fagylécek. Kérge rendkívül durva, szürkésfekete színű. Jellegzetes hosszanti ormokkal, kéregcserepekkel. A kéregvastagság a kortól függően 1-10 cm (15-25%).
A fatest színe, makroszkópos jellemzői:
A nemes tölgyektől eltérően a csertölgy igen széles világosszürke (esetleg sárgás) szíjáccsal rendelkezik. Ez élesen elkülönül a sötét vörösesbarnás geszttől. Tartós (6-8 hónapos) külső tárolás esetén a hengeresfa bütüje jellegzetes szennyesszürke lesz. A csernél rendkívül gyakori a barnásvörös álgeszt. Innen ered, hogy a gyakorlatban (fakereskedelemben) megkülönböztetnek vörös és fehér csert. (A vörös cser alatt az egészségesen álgesztes cser értendő).
A csernél a bélkörüli „juvenilis fa” általában 20 évgyűrűt foglal magába. Az évgyűrűk szélessége rendkívül inhomogén (20-25 éves korig viszonylag erőteljes a vastagsági növekedés, szélesek az évgyűrűk). A cser tipikus gyűrűslíkacsú fafaj: a korai paszta nagyméretű edényei („likacsai”) több sorosak, szabad szemmel is jól lathatók. A széles bélsugarak a sugármetszeten feltűnő „tükrök”, a húrmetszeten orsó alakú barna foltok formájában figyelhetők meg.
A frissen vágott csertölgy gesztjének savanykás szaga van.

Diófa

Csonthéjas termés, éretlen állapotban zöld, érett állapotában barna héj veszi körül. Melegigényes növény, a metszést és az átültetést rosszul tűri. A dió Magyarország egész területén megterem, kedveli a jó vízellátású területeket, még az ártereken is meg él. Egy-egy diófát, vagy akár ligetes facsoportot bárhová ültethetünk az országban, maradéktalanul ki kell elégíteni az igényeit.

A diófa egyedül álló abban a tulajdonságában, hogy termőhelyéhez ragaszkodik, mivel csak az eredeti helyén élet- és termőképes.

Erdei fenyő

Egylaki növény. A porzós virágaiban képződött virágport szél szállítja a tobozvirágzathoz, amelyben a nyitott termőleveleken (termőpikkelyeknek is nevezzük őket) szabadon ülő magkezdemények vannak. Két évvel azután, hogy a virágpor a magkezdeményre kerül, a magkezdeményből szárnyas mag keletkezik. Mivel az erdeifenyő nyílt termőleveleiből csak a tobozt alkotó kemény pikkelyek lesznek, amelyeken a két mag szabadon ül, ezt a növényt nyitvatermőnek nevezzük. A nyitvatermők termőleveleiből tehát még nem alakul ki zárt termés.

Szilvafa

A nemes szilva vagy európai szilva a rózsafélék családjába tartozik. Csonthéjas termése fontos gyümölcs, termesztése jelentős. Világszerte más-más fajokat termesztenek, vannak amerikai, és kínai, japán fajok. A P. domestica hazája Közép-Ázsiától a Fekete-tengerig, Közép-Európáig tehető. Termése csonthéjas.