Városnap 2017 kitüntetések

VÁROSNAP 2017

KITÜNTETÉSEK

 

Battonya Város Díszpolgára

Gyulay Endre

1930. szeptember 17-én született Battonyán. Teológiai tanulmányait 1948-52. között végezte Szegeden a Hittudományi Főiskolán. A szegedi Dómban szentelték pappá 1951. október 21-én.

Segédlelkészként tevékenykedett 1953-55. között Röszkén, majd 1955-től 1957-ig Ásotthalmon, 1957-től 1960-ig Gyulán Kinevezett plébános 1960-63-ig Domaszéken, 1963-70-ig Mezőhegyesen, majd templomigazgató 1970-től 1972-ig Makón.

1972-től retorika tanár és lelki igazgató a Hittudományi Főiskolán és a Papnevelő Intézetben.

Tanárként is oktatott, szervezte az ijfúsági pasztorációt az egyházmegyében. Az ő munkálkodása nyomán született meg a Szent Gellért Napi Katolikus Ijfúsági Találkozó, előbb a Tarján városi plébánián, majd a Dómban. Tanított a levelező teológián is.

1983-ban Rókuson lett plébános, ahol a templomot és a plébánia épületét tataroztatta és a szegények pasztorációjával foglalkozott.

1987. július 4-én II. János Pál Szeged-Csanádi megyéspüspökké nevezte ki. 1988-ban a Szent István napi ünnepségeket szervezte meg Szegeden. 1989-től segítette a szerzetesek Szegedre történő visszatérését. A ferencesek az ő közreműködésével kapták vissza alsóvárosi kolostorukat, a piaristák és az iskolanővérek újra megnyitották középiskolájukat a városban, valamint újra megtelepedtek Szegeden a jezsuiták, akik a szegedi felsőoktatásban tevékenykedtek.

1993-tól a Magyar Katolikus Püspöki Kar alelnöke és az egyházi ingatlanokat rendező kormánybizottság tagja. Közéleti író, számos újságban írt aktuális közéleti cikkeket és TV nyilatkozatai kapcsán a magyar püspökök közül a legismertebb közéleti szereplővé vált.

Kezdeményezte a MKPK “Igazságosabb és emberibb világot” című országos körlevelének megalkotását és vezette az ezzel kapcsolatos vitát.

1995-ben megrendezte a Szeged-Csanádi egyházmegye zsinatát, megalkotta annak pasztorációs tervét.

Püspöksége alatt épület a 100 fős értelmi fogyatékosok otthona a Kálvária sugárúton, Domaszék-Zöldfáson pedig egyházmegyei lelkigyakorlatos centrum létesült. 1989-90-ben az Erdélybe irányuló európai segélyakció vezetője. Tevékenyen részt vett az 1991-es pápalátogatás előkészítésében. 1993-ban megszervezte az egyetemi lelkészséget a városban. 1994-ben egyházmegyei krízismegoldó otthont hoz létre. Ugyanebben az évben nyílt meg a Szent Imre Egyetemi Kollégium a Londoni körúton. Püspöksége idején számos templom épült az egyházmegyében, többek között Domaszéken, Szent Mihály telepen. Szorgalmazta a szegedi Dóm felújítását. 2000-ben évtizedekig tartó előkészület után kiadta a Szent Gellért püspök Deliberationes című művét.

Battonyai születésére mindig büszke volt,  több évtizeden keresztül szoros kapcsolatot ápolt szűkebb hazájával, Battonyával. Innen indult, itt vannak a gyökerei, hálásan emlékezik az itt töltött éveire, az indíttatására.

Hat évtizedes papi hivatást nehéz áttekinteni, mégis, milyen meghatározó esemény jut eszébe? kérdezte tőle egy riporter.

– Kilencéves voltam, amikor az édesanyám meghalt. Nagyon beteg volt, el volt már látva szentségekkel, de megvárta, míg Klivinyi Lajos prépost úr, Battonya akkori lelki vezetője hazatér szabadságáról. Vele beszélt édesanyám, pár óra múlva már meg sem szólalt, s talán egy napot élt még. Papszentelésem után tudtam meg, arról beszélgettek akkor, hogy édesanyám azt szerette volna, hogy én pap legyek.


Battonyáért Emlékérem

Csillag Péter

Az MCP védjegy, több már, mint Molnár-C. Pál festőművész monogramja. A mester halála után, 1984-ben lánya, dr. Csillag Pálné Éva a Ménesi úton, a Gellérthegy oldalában családi gondozású magánmúzeumot hozott létre, amely a művész hagyatékának keresztmetszetét mutatja be, az eredeti enteriőrben, berendezési és használati tárgyak között. Ma az intézményt Csillag Péter és felesége Csillag Éva gondozza és vezeti, melyet 1999-ben vettek át édesanyjától, akinek mindig is sokat segítettek, és aki számított is rá, hogy tovább folytatják az általa megkezdett munkát.

A képzőművészet az a műfaj, mely az örökkévalóságnak alkot – hiszen minden életműből egykor hagyaték lesz. Minden művész számára nagy kérdés, hogy mi lesz azzal a hagyatékkal, ami élete munkáját tartalmazza.

Ezt átgondolva megalakították a művészekből és művészet – kedvelőkből álló Molnár-C. Pál Baráti Kört.

Működtetik a Molnár-C. Pál műhelyt is, amely egyetemistákból, művészettörténész hallgatókból áll, velük együtt készítik elő a kiállításokat. Tehát így elmondható, hogy generációkat kötnek össze, a mesterek, a hagyatékgondozók, a fiatal művészettörténészek között.

Molnár-C. Pál műveinek egy részét, állandó tárlat anyagául szülőhelyének adományozta. Emlékháza Battonyán szintén 1984-ben került felavatásra, melyet Ő már sajnos nem érhetett meg.

Unokája, Csillag Péter 1955-ben született, 1982-ben kötött házasságot, 6 gyermeke van. Teológiát végzett, 2007 óta tagja a váci egyházmegye pasztorális munkacsoportjának.

A szoros szakmai és személyes kapcsolat révén tapasztalható, hogy nagyon nagy szeretettel és elkötelezettséggel ápolja és gondozza díszpolgárunk, Molnár-C. Pál hagyatékát.  A budapesti Molnár-C. Pál Műterem – Galéria és battonyai Molnár-C. Pál Emlékház közös programjaival tisztelegnek a mester előtt.

Az együttműködés során mind az elektronikus, mind a hagyományos információs csatornákon keresztül is felhívja a figyelmet a mester battonyai születésére, valamint a városunkban található emlékház kiállítási anyagára.

Látható és érezhető, hogy az érzelmi kötődést, törődést tovább adja gyermekei számára is. A művészet meghatározó a család életében, két gyermekük is művészettörténettel foglalkozik, és menyük is aktívan segít a feladatok ellátásban.

2015-ben a budapesti anyag battonyai bemutatásának kiállítását leánya, Eszter rendezte. A napokban olvashattuk a fia, Péter által írt cikket, amelyben hosszasan ír a dédapa és Battonya kapcsolatáról.

Köszöntsük Őt diakónusi munkájának Efezusi levélből választott jelmondatával: „Öltsétek magatokra az új embert.”

Isten éltesse és áldja meg munkáját!

 


2017. Év Battonyáról Elszármazottja

Dr. Czuth László

Czuth László 1946-ban született Battonyán, s bár korán, tizennyolc évesen elkerült innen, a mai napig ez a település, a gödrösöknél álló szülői ház, a gödrösök, a katolikus temető és az előtte elterülő, egykor a Száraz-érig nyúló vásártér megmaradt része a Kis-gyep bukkan elő emlékeiből ha a szülőföld kifejezést hallja. Mindenért rajongással lelkesedik ami battonyai, vagy valamilyen módon Battonyához köthető, hiszen itt volt kisgyerek, itt tanult az 1,számú általános iskolában, majd az érettségi bizonyítványt is itt szerzi meg 1964-ben. Felvételt nyer a Kilián György repülő-Műszaki Főiskolára és épp a végzés évében, 1968-ban kezdi bontogatni szárnyait a hadseregben a rádiótechnikai felderítés. Másik három végzőssel együtt őt is kiemelték, s bekerült abba a mindössze nyolc tisztből álló különítménybe, akik végül életre hívták a magyar rádiótechnikai felderítést. Ezen a szakterületen végezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát, és ezt a szakterületet oktatta adjunktusként a már egyetemi szintre emelt intézményben. Innen vonult nyugállományba, mint mérnök ezredes. Első névjegykártyája bal felső szélén ez áll: A battonyai születésű, — majd középen folytatva, — DR CZUTH LÁSZLÓ.

Nyugdíjasként is végül haza száll minden elindult gondolata. Nagy erővel és tehetséggel használja az internetben rejlő lehetőségeket arra, hogy közösséget szervezzen a battonyaiakból, a Battonyáról elszármazottakból. Szinte minden közösségi portálon, melynek tagja volt, maga köré szervezte kor osztályának szülőföldről elkerült tagjait, s azután indult az emlékek felidézése, mely során számos eddig elfeledettnek hitt helytörténeti adalék került elő szeretett városunk múltjából. Néhány éve abból a gondolatból táplálkozván, hogy Battonyán régen a kocsma volt az a hely ahol egy pohár ital mellett gazdát cseréltek az eszmék, ahol az emberek meghányták-vetették a hétköznapi történéseket, a Battonyáról elszármazottak oldalán megnyitotta a Száraz-ér névre hallgató internet kocsmát. Legutóbb ott találkozott az 1960-1970 között érettségizett Mikes diákok széles tábora.

Javaslat alapján: lokálpatriotizmusa, a közösségi oldalon kifejtett tevékenysége, az  oral history műfajának Battonyán történő bevezetése, az értékes emlékek összegyűjtése okán kapja az év elszármazottjának járó kitüntetést.


Battonyáért Emlékérem

Csathó András János

  1. december 17-én Nagyvarsányban született. Édesapja református lelkész, édesanyja tanítónő volt. Hatan vannak testvérek.

A középiskola elvégzését követően a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola biológia – rajz szakán diplomázott.

1977-ben került Battonyára és kezdte meg pedagógusi munkáját  az 1 sz. Általános  Iskolában, és művészettörténetet a középiskolában, majd a Molnár-C. Pál Emlékházban és a Helytörténeti gyűjteményben elhivatottsággal dolgozott. Az iskolában rajzszakkört, természetjáró szakkört vezetett. Ekkor bontakozott ki a battonyai természet rejtett kincsinek megismerése, annak feltárása iránti elkötelezettsége. A környék természeti értékeit diaképeken, fényképeken, több mint 30 cikkekben és könyvben tette közzé, közismertté és ezzel hívta fel a figyelmet  Battonya és környéke  természeti értékeire. Az ő munkássága nélkül, nem tudnánk a földikutyáról, a vetővirágról, a mirigyes kakascímerről, a kunkorgó árvalányhaj itteni populációjáról. Sokat tett a Battonya- Tompapusztai – löszpusztagyep, természetvédelmi terület védetté nyilvánításáért.

Rajzszakkör keretében és rajz órákon is ráirányította a diákság figyelmét Battonya szép épületeire, tájaira. Ő maga is sok kedves festményen örökítette meg a tájat, az épületeket. Már csak az ő munkája nyomán láthatjuk a Száraz-ér kőhídját, képzelhetjük el az Arad-Bécs között közlekedő postakocsit, csodálkozhatunk rá újra meg újra templomaink szépségére.

Emberi tulajdonságai, Battonya természeti értékeinek feltérképezéséért, helytörténeti munkásságának  elismeréséül, precíz, pontos kutatómunkájának jutalmául  Csathó András János a Battonyáért címre.


2017. Év Vállalkozója

Varga Imre

Következő díjazottunk mezőkovácsházi születésű, a középiskolát Battonyán, a Mikesben, felsőfokú tanulmányait pedig Keszthelyen, az Agrártudományi Egyetemen végezte. A katonaévek befejeztével egy évet a Petőfi Tsz-ben dolgozott, majd ezt követően 1978. március 15-én került a Dózsa Tsz-be.

1999 óta vezeti a tsz-t, amely a rendszerváltás után új típusú szövetkezetté, majd teljes átalakulást követően, 2000. augusztus 2-án Részvénytársasággá szerveződött. Ez hatalmas feladat volt a vezetés számára, amit nagy felelősségtudattal hajtottak végre.

A Zrt. fő profilja a szántóföldi növénytermesztés, amelyhez mezőgazdasági szolgáltatás is kapcsolódik. Battonyán nagyon jó a földminőség. Azoknak a termelőknek, akik nem rendelkeznek megfelelő technológiai háttérrel, termelő berendezésekkel, illetve gépekkel, a Zrt. integrációs szolgáltatást végez. Átvették a földművelés folyamatainak teljes vertikumát, ez a gazdálkodás 4/5-ét teszi ki. A termelés további folyamatának pénzügyi finanszírozását az Zrt. saját erőből finanszírozza, hitelük nincs.

Nagy érdemük, hogy időben felismerték a biotermesztés jelentőségét,16 hektár bioterületen termelnek gyógy-és fűszernövényeket, máriatövist, lent, tököt, stb.  A bio technológiával termelt termények körében komoly konkurenciával nem  kell számolniuk.

Elődei, a Lengyel Albert és Fábián József által lerakott alapokra Elnök Úr szakmai tudásával, proaktivitásával, emberi tartásával stabil vezetést ad a Zrt-nek, ezzel sok család megélhetését biztosítva. Segíti a várost az iparűzési adó, súlyadó befizetésével, társasági adórészével a Battonyai TK labdarúgó csapatát támogatja.

A Battonya fejlesztéséért létrejött civil szervezet oszlopos tagja.

Vallja, hogy a gazdálkodás nem foglalkozás, hanem életforma. Csak az vállalja ezt a munkát, aki szereti a földet és komolyan veszi, amit csinál. Ehhez azonban nagy elszántság és akarat szükségeltetik.

Tisztelettel köszöntjük az Év vállalkozóját, Varga Imrét, a Dózsa Zrt. elnökét, aki mezőkovácsházi születésű ugyan, de igazi battonyai lokálpatrióta.

 


2017. Év  Sportolója

Mezei Nikolett

Mezei Nikolett, a battonyai Barátság SE sportegyesület ifjú tehetsége, aki áprilisban , Bulgáriában megrendezett 2017. évi ITF Taekwon-do Európa Bajnokságon aranyérmet szerzett.

Nikolett életét gyermekkora óta átszövi a sport. Közel tíz éve, még óvodás korában kezdett el  taekwon-dozni. Aktív kisgyerek volt, és a szülei szerették volna, ha valamilyen sportot űz. A környéken nem sok sportolási lehetőség volt, és mivel a csapatban volt már ismerőse, így a taekwon-dora esett a választás.

Kipróbálta és már az első edzés alkalmával nagyon megtetszett neki ez a sportág. Az összetettsége és sokoldalúsága fogta meg leginkább, de nagyon szerette és szereti a közösséget, ahol tevékenykedik.

Nikolett a versenyzést igen korán, alig 6 évesen elkezdte és tört egyre magasabbra.

Kitartásáért, példamutató szorgalmáért, magatartásáért és kimagasló sikeréért esett a választás reá.

 


 

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterEmail this to someonePrint this page

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.